Ki találta fel a
körülírt zuhanást
– a lépcsőt,
mely a magasságot megszelidíti,
fölolvasztva fokokká
a dermedt függőlegest,
s a megoldás furfangját:
a kerülő út szerény
cselét megmutatta
a pillantása után
hasztalan ugráló
szárnyatlan embernek?
/Petri György: Lépcső/
egy szerkesztő folyománya: Mennyi pénze is lehet a jogdíjakból.
Nézd csak meg! A kőkortól máig,
minden épületben van legalább egy.
Szubjektív: Legtöbbször nem szeretjük, ha valami távol van. Ilyenkor érezzük száz és száz kilóméteres távolságnak a pár háztömböt, mert érzelmeink befolyásolnak, mindig. Persze van olyan eset is, amikor azt szeretnénk, hogy a pár méter ezrekké változzon, és ne kelljen látnunk az illetőt soha többet...
Objektív: A szabvány egy méter, 100 cm. Ezt a rudat őrzik Párizsban a Francia Szabványügyi Hivatalban, elvileg minden mérőlécet erről mintáznak - máramelyik a metrikus rendszert követi. Ezen mértékegységgel számolva mondjuk meg milyen messze van tőlünk valami.
Egy végletegik sok színű valami. Egyesek azt mondják elménk így éli ki egy nap fáradalmait. Mások állítják, vágyaink alkotják. Szerintem, csak egy perszonális szupermozi. Adásán olykor thriller, máskor szerelmes regény, néha pedig burleszk.
széljegyzet: Két ember sosem álmodhat egyet.
Csak hasonlót, de sosem egyet.
A változatosság gyönyörködtet.
Olvasói széljegyzet: "Álom: játék, mint az élet...
Néha komolyra fordul a játék.
Az élet is, az álom is."
/Krúdy Gyula/
Magyarország, rögeszme (orv.: „fixa idea”). Tízmillió lakosa van. Újabb hírek szerint gyógyítható, bár úgy sokat veszít a bájából.
/Örkény István/
régi bejegyzések | a blog kezdőlapja
copyright | design: Beau de Noir, fotó: Irum Shahid (sxc.hu), freeblog sablonosítás: Amby